Evéssel lényegében a sejtjeink számára biztosítjuk a tápanyagokat. A szénhidrát tartalmú ételek – legyen az egy csoki vagy teljes kiőrlésű kenyér – lebontásakor glükóz (szőlőcukor) keletkezik. Ez a sejtek energia forrása. Önmaguktól nem veszik fel, kell nekik az inzulin, ami oda szállítja és átadja a glükózt. A csoki fogyasztásakor a szervezet úgy érzi, hogy nagyon gyorsan, nagyon nagy mennyiségű glükózt kap, és ehhez igazítja az inzulin mennyiségét. A csokin kívül még sok olyan ennivaló van, ami hasonlóan nagy mennyiségű inzulint igényel. Egy idő után a sejtek zaklatásnak veszik a túl sok inzulint, ellenállnak, vagyis rezisztensek lesznek. A sejt éhezni fog, ami éhség érzést vált ki. A közben a vérben maradt inzulin le is viheti a vércukor szintet az étkezés előtti érték alá ami, megint csak azt jelzi az agynak és az éhségközpontnak, hogy enni kellene. A szokásos ördögi kör. Egy idő után a hasnyálmirigy inzulin termelő funkciója is romlik, ami a 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet.

Természetesen nincs Egy fő ok, ami miatt kialakul. Az inzulinrezisztencia multifaktoriális. A mozgásszegény életmódot folytatók – és véleményem szerint ezen van a legnagyobb hangsúly – ha a genetikai hajlam is megvan és a megfelelő mennyiségű D-vitamint sem biztosítják a szervezetük számára, valószínű előbb-utóbb inzulinrezisztensek lesznek.

Az elmúlt pár évben mélyen beleástam magam ennek az állapotnak a terápiájába. Megdöbbentő, hogy milyen sok a beteg és még inkább szomorú, hogy a legtöbb háziorvos nem is ismeri fel a tünetek alapján a betegséget. ‘Mozogjon többet, egyen kevesebbet’, tanáccsal engedik el a pácienst. A tapasztalataim szerint, a cukorbetegség után a második leggyakrabban előforduló kórállpot. Nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a fiatalabb vagy a későbbi életkorban jelentkezik általában. Minden korosztályt érinthet. Nőknél többször találkozunk a problémával, de személy szerint úgy gondolom nem azért, mert gyakrabban fordul elő, hanem mert, a meddőség, menzesz zavar vagy a policisztás ovárium szindróma során, ebbe az irányba is végeznek vizsgalatokat. A férfiaknál ezek a szövődmények nem fordulnak elő, igy ritkán derül fény az alapbetegségre. Mire komoly cukorbetegség és metabolikus szindróma alakul ki senki sem keresgéli az előzményeket.

Az sem igaz, hogy csak a túlsúlyos, elhízott szenved inzulinrezisztenciában. Ott vannak a skinny fat egyének is. Ez az új fogalom azokat a vékony embereket jellemezi, akiknek a testzsír százaléka magas és az izomtömeg százaléka alacsony. Vagyis a vékonyság igazán csak zsírt takar, szinte semmi izom nincs ezeken az embereken.

Kezdetben nem annyira feltűnőek a tünetek, leginkább az édesség utáni sóvárgás a jellemző. Nem gondolunk semmi rosszra, hiszen megesik mindenkivel. Majd azon kapjuk magunkat, hogy remegve, hideg verejtékkel követeli a szervezet a gyors azonnali szénhidrát bevitelt. Ennek is eleget teszünk. Kicsit megrázó az élmény, hiszen a rosszullét bárhol érheti a szenvedő alanyt. Egy idő után a legtöbb beteg megtanulja, hogy ne induljon el édesség vagy szendvics nélkül otthonról. A környezete úgy ismeri a beteget, mint aki mindig eszik, hiszen a gyakori étkezésekkel ellensúlyozza a magas inzulint és az alacsony vércukor szintet. Az éhségroham kellős közepén zéró tolerancia jellemző, a hirtelen indulatok senkit sem kímélnek a kollégák vagy a szeretett családtagok közül. További tünetek súlyprobléma, hirtelen hízás, hajhullás, hirsutizmus, rendszertelen menstruáció, pattanásos bőr, fáradékonyság, infertilitás, depresszió.

Dávid Brigitta, dietetikus
Tel.:  0670 60 38333